Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 4.

• Nyomtatás

Részletek

Bolgár György - Megbeszéljük

2012. október 06. szombat, 04:29

Megbeszéljük

A centrális erőtérről, a nemzeti könyvtárról, az alkotmánymódosításokról
Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott

Bolgár György: - Jól mondom, hogy miniszterelnöki megbízott? Mert néhány hónappal ezelőtt voltak olyan hírek, hogy az Ön megbízatása is megszűnik augusztus végén, együtt Budai Gyuláéval meg Selmeczi Gabrielláéval.

Kerényi Imre: - Én ezt nem hallottam, nem történt ilyen.

– Szóval nem. Miniszterelnöki megbízottként csinálja, amit csinál. Legutóbb például most jelentette be, hogy egy nemzeti könyvtárat indítottak útjára, több olyan kötetet adnak ki, amely Ön szerint a centrális politikai erőtér ajánlata hívei és leendő hívei számára. Azt kérdezném mindenekelőtt, bár sok politikai értelmezése volt ennek már az elmúlt években, hogy Ön szerint mi ez a centrális politikai erőtér?

– Nem akarom kihúzni Önnél a gyufát, de én azt gondolom, hogy a centrális politikai erőtér, az magyar tradíció. Magyarországon nagyon sokszor a centrális politikai erőtér tette lehetővé a nagy eredményeket, sajnos néha a nagy bűnöket is. Ez egy magyar sajátosság. Ezalatt azt értem, hogy például a német sajátosság a tartományi gondolkozás, az olasz a városállami gondolkozás, az orosz sajátosság a cári önkény, az angolszász sajátosság a politikai váltógazdaság. Nálunk a centrális politikai erőtér szokott működni, például a dualizmus után. Az Árpád-ház persze az volt, ugye a rendi országgyűlés is az volt, Bethlen fejedelemsége is az volt, centrális politikai erőtér. A dualizmus után egy pártkonglomerátum volt a parlamentben, egy ilyen laza központi egység, a széleken néhány ellenzéki csoportosulás, s ez meghozta a maga eredményét, szerintem a dualizmus eredményes volt. A Bethlen körüli konszolidáció eredményes volt, akkor is centrális volt a politikai erőtér. Nagyon rosszul hangzik, de Rákosi alatt is az volt és Kádár alatt is az volt. Tehát azt mondom, hogy ez a magyar közjogtól és a parlamentarizmustól nem idegen, hanem hagyomány.

– Hát de talán olyan hagyomány, amin időszerű volna vagy lett volna túllépni. 22 évvel ezelőtt ezt próbálták, nem mondom, hogy teljes sikerrel, de mégiscsak a nyugati fejlett országok demokráciájához próbálták hasonlítani vagy ahhoz próbálták emelni a magyart is.

– Ezzel azért nem tudok teljesen egyetérteni, mert ez amikor ide-oda ráncigálják a kormányok a magyar hazát, az úgy látszik, nem tesz jót. Az, hogy négy évig ez kormányoz, négy évig az kormányoz, az kevés lehetőség. Ugyanis a következő kormány elbontja azt, amit az előző kormány épített. Tehát az országnak az jó, ha egy formáció két-három cikluson keresztül dolgozik.

– Akkor miért nem hagyták 98-ban az SZDSZ-es MSZP-s formációt, Horn Gyulával az élén?

– Hát szerintem a Tocsik ügy miatt.

– Ja, értem. És akkor mondjuk meg lehet kérdezni azt, hogy 2002-ben miért nem hagyta a nép az Orbán-formációt, mert nem hagyta. Mindenesetre Önök nem nyugodtak bele, és 2006-ban sem, aztán 2010-ben végképp úgy gondolták, hogy a szocialista-SZDSZ szoclib formáció nem vezetheti az országot még további négy évig, nemhogy húszig.

– Hát ezt nem mi gondoltuk így, hanem a választópolgárok.

– Na de ezért mondom azt, hogy nem a választókra kéne bízni? Hát miért Önök vagy egy centrális erőtér próbálja meghatározni, hogy legyen húsz évig az a hatalom a miénk.

– A választópolgárok úgy döntöttek, hogy kétharmaddal ruházzák fel ezt a formációt, és ez a formáció természetesen felkínálja a szolgálatait a továbbiakban is a választópolgároknak. Én azt gondolom, hogy a választópolgárok meg fogják erősíteni ezt a politikai formációt a hatalmában.

– Hát amennyiben lesz erre alkalmuk és teljes szabadságuk, e pillanatban még ez is úgy látszik, hogy korlátozódni fog.

– Hát ez szerintem babona. Ez szerintem babona. Nem fog korlátozódni.

– De most mondja meg, ennek a regisztrációnak mi értelme?

– Hát az az értelme, hogy sokkal olcsóbb, az állampolgárnak sokkal egyszerűbb, kevesebb macera van, nincsen kopogtatócédula. Ugyanúgy demokrácia, csak egyszerűbb. Nagyon sok országban ilyen van.

– Hát csak kétszer kell elmenni. Nem egyszer, hanem kétszer. Hát amennyiben ez egyszerűbb.

– Hát nem kell elmenni, mert a regisztráció az megy nagyon könnyedén. De hát efölött ne nyissunk vitát.

– Jó, jó, nem is ez a téma.

– Önnek az a véleménye, hogy ez rossz, a jobboldal meg ezt felkínálta és…

– De az a vicc, hogy ez nem jobb- vagy baloldali kérdés volna, mert el tudom képzelni, hogy balról is, jobbról is vannak emellett és ez elleni érvek. De most mégiscsak úgy látszik, mintha a Fidesz saját közvetlen politikai céljai miatt ezt tartaná hasznosnak, és kész.

– Hát én nem így látom, hanem amit az előbb mondtam magának, hogy az országnak szerintem az tesz jót, ha nem váltják le folyton a kormányát.

– Akkor így összeérnek a dolgok.

– Tudja, én azt is elfogadtam volna, ha lett volna egy jó kis ballib kormány, amelyik működik tizenkét éven keresztül. Egy ország életét nem lehet négyévenként újratervezni, nagyon nehéz újratervezni, ezért én annak drukkolok, hogy legyen Magyarországon egy olyan politikai erő, amely két-három cikluson keresztül kormányozni tud. Egyelőre a Fideszben én látok esélyt erre.

– Na akkor visszatérve erre a nemzeti könyvtár sorozatra. Már önmagában az is, hát nem mondom, hogy a magyar hagyományoknak ellentmond, mert például az úgynevezett szocializmus évtizedei alatt az ország egyetlen pártja igyekezett politikai és kulturális irányítást gyakorolni és nyomást gyakorolni és meghatározni a közízlést és azt mondani, hogy ezt támogatom, azt tűröm, azt meg kifejezetten tiltom. De ez körülbelül annak a gyakorlatnak a folytatása, hogy majd én most kormányzati támogatással kiadok egyenlőre 24, aztán 100-150 könyvet, ennyi szerepel a terveikben, olcsóbb áron, sokaknak pedig ingyen. És megmondom, hogy szerintem Tormay Cécile-t kell olvasni vagy P. Ábrahám Ernőt vagy nem tudom, hogy jön ide hirtelen Jókait, mert Jókait mindenki kiadta, mindig, bármikor, bárhol olvasható, ezzel még nemcsak a könyvtárak, a könyvesboltok is tele vannak. Szóval minek ide nemzeti könyvtár? Hát tele vagyunk könyvkiadókkal, lehet támogatni a könyvkiadók munkásságát, lehet állami támogatásért folyamodni. Miért kell ehhez még egy külön központi intézmény vagy egy külön központi akció?

– Hej de sokat méltóztatott kérdezni.

– Csak egyet, ez a lényege. Ez a külön központi akció.

– Na jó, hát én egy kicsit messzebb kell menjek, mert azt gondolom, hogy ne fogjuk rá a szocialista kormányokra azt, hogy ízlésterrort gyakoroltak meg tűrtek, támogattak. Ugyanis ez egy nagyon ősi dolog. Énszerintem minden politikai hatalomnak van két alapvető kötelezettsége a politika síkján. Az egyik az, hogy a törvényeit megismertesse az alattvalókkal. Hát a fáraónak a papjai, Szent Istvánnak a dekrétumai stb., és abban a pillanatban, ahogy leírták, lefordították mindenféle nyelvre, és akkor a futárok elindultak a négy égtáj felé. Tehát a törvények megismertetése állami feladat. Egy. Kettő. Minden politikai formáció és politikai hatalom hirdeti a saját filozófiáját. Ennek vannak gusztustalan és vannak elviselhető formái, de ez az államhatalomnak kötelező megfogalmazni önmagát, és erre törekszik a jó állam és a rossz állam is, erre törekszik a királyság, erre törekszik a diktatúra, a köztársaság különböző módszerekkel. A lényege ennek az, hogy minden kormány középületekben, szobrokban, intézetekben, könyvekben, könyvsorozatokban, filmeken stb. igyekszik megnyilvánulni, és hirdetnie kell a saját maga filozófiáját. Ez összefügg az eredményességével, a választási eredményeivel, a népszerűségével. Ez nem az ördögtől való.

– De ez az, amivel a második világháború utáni demokratikus nyugati Európa szakított.

– Nem igaz.

– De.

– Ha belegondolok, hogy mit csinál a szlovák politika, akkor nem szakított.

– Szlovákiát nem szoktuk a demokratikus nyugati példák között felsorolni.

– A lengyel se, a lengyel se szakított Bolgár úr. Az se szakított.

– Hát azt se szoktuk, én most a demokratikus Nyugat-Európát emlegettem. Az szakított vele. A mi Közép- és Kelet-Európánkban csak félig-meddig.

– Igen, de ezek a nyugat-európai országok, amiket Ön mondott, ezek erősek és sérülésmentesebbek, mint a közép-európai országok. A közép-európai országok, mivel átment rajtuk időről időre a történelmi úthenger, sebzettek, gyengék, bizonytalanok, igenis, hogy meg kell fogalmazni saját magukat.

– Hogy ment át Németországon ez az úthenger! Az első és második világháború alatt és után. Ez a Németország mégis példát mutat abból, hogy milyen a demokrácia, és a kereszténydemokrata kormány nem akarja az ideológiáját könyvsorozatokra ráerőltetni népére.

– Én a magyar demokráciáról szeretnék inkább beszélni. Például arról, hogy az előző balliberális kormány szépen adott negyven millió forintot Rajk Lászlónak Magyar Bálint megbízásából, hogy csináljon egy csodálatos szobrot. És az a szobor most.

– Pályázat után.

– Egy pályázat után, de ez a szobor most az ócskavas telepen van.

– Mert a veszprémi fideszes vezetés kidobta.

– Ezért van szükség centrális politikai erőtérre.

– Most komolyan mondja? Hogy erre van szükség?

– Komolyan.

– És ha jön egy következő szocialista kormány és kidobja a fideszesek által állított mondjuk nem Horthy-emlékművet, mert olyan szerencsére nincs, de mondjuk jobboldali embereknek az emlékművét vagy szobrait? Ez lesz a jó, hogy majd a centrális erőtér egyik négy évben így vágja ki a másik négy évben meg úgy?

– Amelyik négy évenként kerül kormányra, az nem centrális politikai erőtér, hanem az a politikai váltógazdaság, ami szerintem a magyarságnak nagyon rosszat tesz, és az egész rendszerváltozás óta az volt szerintem a probléma, hogy az egyik ide rángatta, a másik oda rángatta, és egyik sem tudott hosszú távú fejlesztésekben gondolkozni, hosszú távú projektekben. Tehát ilyen módon az egész politika egy kicsit megbízhatatlanná és bizonytalanná vált, ezért vagyok én centrális erőpárti. Egyébként az alkotások, ha visszatérhetünk arra, tehát hogy egy államhatalom hirdeti önmagát és a saját filozófiáját, az szerintem kötelessége. Én nagyon örülök, hogy ezzel foglalkozhatom. És tudja, mi a becsvágy bennem? Hogy olyan nemzeti könyvtárat csináljak, amit a következő kormány se dob ki. És hátha olyan lesz ez a nemzeti könyvtár.

– De miért gondolja, hogy a nemzeti könyvtárat majd megfelelő áhítattal, reverenciával fogja a nép a kezébe venni, miközben elmehet a könyvesboltokba, és tízezrével más és más könyveket fog olvasni és más lesz a sikerlistákon és választhat szabadon, kivéve, ha megvonják tőle a választás szabadságát itt is.

– Ez nagyon tiszteletreméltó, amit a könyvekről mond, de például a békemenet szereplői nem így gondolják. Hanem a békemenet szereplői nincsenek megelégedve a Magyarországon uralkodó tradicionális balliberális kánonnal.

– Hát megvehetik a Wass Albert könyveket százszámra. És ezerszámra.

– Megvehetik ezeket is, ha akarják. És képzelje el, meg fogják venni. Mert igény van rá. Igény van Tormay Cécile-re, Herczeg Ferencre, Wass Albertre és egy csomó mindenkire igény van. És az, hogy Magyarországon volt három darab Nobel-díjra kandidált író. Nem véletlen mondtam ezt a három nevet. Ugye Herczeg Ferenc volt az első, Wass Albert a második, Tormay Cécile a harmadik. Ezek közül a Tormay Cécile annyira közel jutott a Nobel-díjhoz, hogy csak azért nem kapta meg, mert meghalt közben szegény. És ezt a három írót például az uralkodó balliberális kánon kirekeszti a magyar irodalomból, márpedig ezek nagyon jó írók. És pusztán és szerényen én is azt akarom mondani, hogy ez jó író.

– De senki nem tiltja a kiadásukat, Kerényi úr, senki nem tiltja.

– Hát ezért adom ki, mert fontosnak tartom, hogy ezek ki legyenek adva, és később kiadjuk Herczeg Ferenceit is, Rákosi Viktort is. Mindazokat, akikről mi azt gondoljuk, fontos, hogy a mi híveink és a leendő híveink olvassák. Én Bolgár úr beküldök magának holnap hét kötetet. Én azt kérem, hogy nézze meg ezt a hét kötetet.

– Megnézem, én a koncepciót vitatom. Hiszen tele vagyunk kiadókkal. Van itt Magyarországon több száz kisebb és nagyobb kiadó. Van, aki Tormay Cécile-t ad ki, van aki Wass Albertet, van aki Nádas Pétert. El lehet dönteni.

– Maga most a kiadóknak kerít? Minek?

– Hát miután a kiadók egymással versenyeznek, nem tudok nekik kerítenek. A vállalkozás szabadságának kerítek.

– A kiadóknak, édes uram, nincs köze. Nincs köze. A vállalkozók vállalkozzanak, adjanak ki, amit akarnak. Közben ez is ki van adva.

– De ez állami előnnyel indul. Anyagi előnnyel. És ráadásul politikai propagandaelőnnyel.

– Az államnak az a dolga, hogy a saját eszméit hirdesse, a saját törvényeit hirdesse és erre bizony neki valamennyi közpénzt kell áldoznia. A közpénz fölötti uralomra pedig a választók felhatalmazták.

– De ha négy év múlva, most már csak két év múlva vagy másfél év múlva, megváltozik az állam irányítása, márpedig ameddig van szabad választás, ez megváltozhat – lehet, hogy ezt beszüntetik és akkor nem változhat meg –, de ameddig ez a rendszer, addig a váltógazdaság az alapja. És onnantól kezdve mindaz, amit Ön mond, egyik pillanatról a másikra megfordul. És akkor majd mondjuk Esterházy Pétert vagy Nádas Pétert fognak közpénzen kiadni és ráerőltetni az olvasókra? Annak sincs értelme, azt sem támogatnám.

– Én, tudja, úgy látom, hogy két év múlva itt demokratikus választás lesz, abban bízom, hogy a Fidesz fog kormányon maradni, de. A nemzeti könyvtár sorozatot olyanra csinálom, hogy hát ha ne adj Isten, a Fidesz elbukik, akkor a következő kormány meggondolhatja, hogy folytatja-e vagy nem. Ha úgy tetszik, nem folytatja, abbamarad a projekt, ha nem, akkor megy tovább. Egyébként azért küldöm el magának a könyveket, mert szeretnék magával nem műsorban, hanem amúgy nyugodtan egy kávé mellett beszélgetni, miután megnézte, hogy mi van.

– Boldogan, Kerényi úr.

– És az a problémám, hogy elvitatkozunk egymás mellett, és sose tartalmi kérdésekről beszélünk, hanem pufogunk vagy pedig huzakodunk valamilyen kabáton.

– De szerintem nem Tormay Cécile a tartalmi kérdés, bár lehet arról is beszélni.

– Tartalmi kérdés.

– Hanem a nemzeti könyvtár, a centrális erőtér kulturális kínálata, és annak meghatározása. Ez a tartalmi kérdés.

– Tormay Cécile tartalmi kérdés, ezeket ki akarták tiltani a magyar irodalomból, márpedig benne vannak. És én azt mondom magának, hogy Zalka Máté is benne van, Illés Béla is, Gyurkó. Ugyanolyan elfogultak voltak, mint a Tormay. Ez mind a magyar irodalom.

– És nem is hiszem, hogy egy nemzeti könyvtárban ki kellene őket adni. Ha valaki akarja, és van hozzá érdeklődés, tegye.

– Bolgár úr ha magát megbízzák ezzel, akkor adjon ki azt, amit akar. Engem bíztak meg.

– De nem bíznak meg, és a könyvkiadók a saját pénzüket kockáztatják a piacon.

– De nem a könyvkiadókról van szó, hanem a politikai életről és az eszmék kiegyensúlyozásáról. A balliberális kánon és a nemzeti kánon összefésüléséről ha úgy tetszik.

– Na szóval ez egy népfrontos gondolat. Akkor értem.

– Vagy a nemzeti kánonnak a megerősítéséről ha úgy tetszik, hiszen azt tanultuk, maga is, én is, Nádasdy professzortól, hogy a kulturális érték nem vész el, búvó patakokban tovább megy, aztán kijön a friss forrás. A nemzeti oldal kánonja sose veszett el, pedig a baloldal gyepálta eleget. Most éppen hatalmon van egy kicsit, kijjebb hozzuk. Most már kijött a búvópatakból és egy kicsit mutatjuk, hogy ez milyen. És képzelje el, ez népszerű lesz és üzleti siker lesz. És fogják venni, és magának ez nem lesz rossz, higgye el.

– De hát én nem magam miatt félek, bár nem fogok bekerülni a nemzeti könyvtárba, de nem, ez engem nem zavar.

– És a könyvkiadó vállalkozóknak sem lesz rossz, mert nem zavarja köreiket.

– Na akkor még egy dolgot hadd kérdezzek, és ez az alaptörvény népszerűsítésére tett komoly és nagyszabású kísérletet, hát nem is csak kísérlet, mert azért sok minden történt, az alaptörvény asztalától az iskolákba eljuttatott alaptörvényekig. Látom, itt most már az Index kipécézte, hogy egy magyarul nem tökéletesen megfogalmazott levelet küldött Ön az iskolaigazgatóknak azzal, hogy…

– Kicsoda? Kicsoda?

– Az Ön nevében két héttel ezelőtt ment ki. Hát biztos Ön írta.

– Én tudok magyarul.

– Hát akkor valószínűleg egy hivatalnok fogalmazta meg azt, hogy – idézek – „amennyiben a postacsomagban található zsebfüzetekből mégsem nem volna elég példány...”

– Ácsi, ácsi, ácsi. Ezt nem én írtam.

– De Ön van aláírva.

– Jó, hát ez előfordul ilyen tévedés, de nem én írtam.

– Meg azt mondja még, hogy…

– Vegye elő, minden középiskolai iskola igazgató számítógépében ott van az én levelem, az igazán az én levelem. Ez egy adminisztratív értesítés.

– De az Ön aláírásával. Tehát „ az aradi vértanúkról való megemlékezéshez kapcsolódóan megküldésre kerülnek az alaptörvényt bemutató...”

– Nem én írtam.

– Jó.

– Nem én írtam Bolgár úr.

– Helyes, törölve. Na de nem ezt akartam kérdezni, ez csak egy mai hír, és ezért gondoltam, hogy azért mégiscsak ráolvasom Önre, mert Ön ennél biztos jobban tud magyarul. De ahhoz mit szól, hogy kiküldi megint az alaptörvényt valakiknek valamilyen formában, de havonta változik. Az már nem az az alaptörvény, amit elfogadtak tavaly húsvétkor.

– Énszerintem nem változik.

– De bizony. Hát már kétszer változott, most megint fog.

– Elmondom Önnek, hogy az Egyesült Államok alkotmánya kétszáz év óta nem változott, de mindig van hozzá egy kiegészítő rész.

– Nem mindig. Kétszáz év alatt talán hét vagy nyolc volt.

– De van. De van.

– Hát de nem mindegy, hogy egy év alatt van kettő, vagy kétszáz év alatt.

– A politikai élet gyorsan foro, ezek csatolmányok. Az alapszöveg tele van nemes…

– És akkor hozzáteszi a csatolmányt? Hogy egyébként itt pedig a 26-os paragrafus vagy a C pont megváltozott?

– Eszem ágában sincs. Eszem ágában sincs hozzátenni.

– De akkor nem lesz érvényes amit kapnak.

– A kiegészítő részre elsősorban jogászoknak és politikusoknak van szüksége, azok beszerzik. Hozzá nem nyúlok az alapszöveghez.

– Ezt mondja meg a képviselőknek is, Kerényi úr.

– Hát mondogatom nekik.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >